- Tulajdonképpen mennyire rövidlátó Ön?

Anastacia: Nem tudom hány dioptriás szemüveget hordok....Valójában innen nem látok el a falig. De jól érzem magam szemüvegben, néha még így is alszom el.

- Hány szemüvege van?

Anastacia: Több, mint harminc. Az a legjobb az egészben, hogy mindenki tudja, hogy szemüveges vagyok, ezért ilyeneket is tudok hordani, mint ez/ négyszögletes, strasszokkal diszített/, anélkül, hogy teljesen hülyének tartanának.

- Nem próbálták meg lebeszélni aszemüveg viseléséről?

Anastacia: Dehogynem. A szemüvegről, meg másról is: arról, ahogy vagy amit énekelek, ahogy öltözködöm, a hangomról....

- A hangjáról? Hát ezt meg hogy kell érteni?

Anastacia: Egyeseknek fogalmuk sincs, hogy éppen melyik skatulyába tehetnének bele. Rengeteg mindent próbáltak velem. Át akartak változtatni Celine Dionná vagy LeAnn Rimes-szá... Ennek az egész torturának annyi előnye volt, hogy kitaláltam, mit is tudok, s ki is vagyok? Ez megérte a várakozást.

- Mikor fedezte fel a hangját?

Anastacia: Mindig is ilyen volt a hangom, de csak nemrégen adódott a lehetőség, hogy kihasználjam. Hogy ennyire füstösen illetve soulosan szólaljon meg.

- Meg kellett tanulnia kezelni a hangját, mint egy hangszert?

Anastacia: Nem, egyszerűen csak megszólal. Soha nem vettem énekórákat. Az alkohol és a cigaretta a legártalmasabb a hangomnak, ami - hallva - ugye - hihetetlen? Ha beteg vagyok, akkor úgy szól, mint Barry White-é.

- Volt olyan pillanat, amikor tudta, hogy sikerült...

Anastacia: Nem. Ilyesmire soha nem gondolok. De mégis. Amikor nemrégen Cannes-ban Az év női felfedezettje díjat megkaptam. Úgy éreztem magam, mint Hamupipőke. 5000 ember, piros szőnyeg, s mindenki a nevemet kiabálta. Állati jó érzés körülrajongottnak lenni. S amikor a legjobb dal címet az I'm Outta Love kapta meg, azt gondoltam, emberek ne hülyéskedjetek, leköröztem Madonnát! De a legfontosabb az volt, hogy a közönség, s nem egy zsüri szavazott.

- S azután még ott volt az a nap, amikor Michael Jackson felhívta...

Anastacia: Igen, nagyon jólesett. Félórát beszélgettünk a lehetőségekről. Zenéről, vásárlásról. Kérdezte, honnan van ez a hangom, én pedig azt feleltem, nézd öreg, foglalmam sincs....

- Igaz, hogy Ön valamikor esküvökön énekelt?

Anastacia: Hát persze. Az volt fontos, hogy felléphessek. És a rezsit is meg kellett keresnem. A legrosszabb az esküvői fellépéseken, hogy senki nem figyel oda rád. Az ember csak dekoráció. De olykor mégis sikerült megríkatni az embereket.

- Önnek a hasán van egy nagy sebhely. Honnan származik?

Anastacia: Tizenhárom éves koromban megoperáltak egy meglehetősen komplikált bélbetegséggel. A műtét biztos, hogy nagy hatással volt rám. Másfél évvel ezelőtt a sebet még egyszer felnyitották, és ismét megoperáltak. Akkor úgy néztem ki, mint egy utcatérkép. De nem érdekel, szívesen viselek hasat szabadon hagyó topokat.

- Milyen emberek találják a szemüveges és sebhelyes nőket szexisnek?

Anastacia: Nagyon sokan. Valószínűleg azt gondolják, hogy ha az illető leveszi a szemüvegét, akkor átváltozik egy szexbombává... Ezek régi fantáziák...Én erről azt gondolom, hogy a férfiak szeretnék megfejteni a nők titkát. S a szemüvegek nagyon titokzatosak tudnak lenni, ha a nők úgy hordják őket.

- Ezt hogyan érti?

Anastacia: Úgy, hogy öntudatosan, határozott céllal hordják.